Rövid éjszakám volt (és abból ítélve, hogy mikor írom ezt a blogot, a mai is az lesz) és álmodtam valamit, de a telefoncsörgés pont a közepén ébresztett és azonnal elfelejtettem az egészet. Reggeliztünk, és már ott megindult a beszélgetés... kérdeztétek, hogy miféle rendezvény ez? Leginkább egy egyhetes angol beszélgetési kurzusnak nevezném.:) Najó, azonkívül, elvileg a demokráciáról szól, azon belül is pedig a rendszerváltásról, a Szolidaritásról, a kommunizmus bukásáról Lengyelországban, Németországban és Európában.

Nah, vissza a reggelihez! Kétféle péksütemény, tízféle felvágott, sajtok sokaság, méz, dzsem, 4 féle műzli és gabonapehely, víz, dzsúsz, almalé, kávé, szóval egy full reggeli. Nagyon tuti volt, és itt és újra meg kell dícsérnem a kajákat, mert hihetetlenül jókat kapunk, szal aki kritizálta a lengyel konyhát, az tévedett, bár azt hiszem, hogy ezek javarészt iternacionális ételek, fűszerezve egy kis lengyel beütéssel. Pl. az általános, hogy sok kaprot használnak? 

Reggeli után egy kellemes séta következett a városházára, ahol a program volt. A házigazdák meg egyéb emberek, köztünk Gdansk alpolgármestere beszéltek, aztán megnéztünk egy filmet Domino Effect (Dominó hatás) címmel, ami egy dokumentumfilm volt a témáról, a rendszer bukásáról, Lech Walesáról (the former president of the Repuplic of Poland - a Lengyel Köztársaság elnöke volt).

Program után titkos testvér/angyal játék húzás, majd ismerkedős játék. Hogy mi is ez a titkos testvér, ha valaki nem ismerné? Mindenki húzott egy nevet (összesen kb. 80-an vagyunk, szóval igen-igen nagy létszám) és vele kell titkos módon kedveskednie... amikor én játszottam ezt a játékot, kábé 7-ikben volt a gimiben, akkor az volt a cél, hogy a másik a végére rájöjjön, de ne úgy, hogy hé! te vagy az én titkos testvérem, hanem a kedveskedések alapján. Na ez itt sajna nem túl jól megy, biztos megvan az oka miért. Az első órában a húzás után fogalmam sem volt arról, hogy kit is húztam, egy német srácot, de nem tudtam melyiket a jónéhányból. Amikor megtudtam és megmutatták, hogy ő az, akkor ő is ott volt, szóval értelmét vesztette az egész, ja és azóta egyszer sem láttam ma, pedig elvileg egész nap közös program volt.

Ezután következett az ebéd, ami sajnos megint állófogadás volt. Ez egyszer, vacsorának elment, de azért másodszor már elég kényelmetlen volt, és nagyon remélem, (ezzel előrevetítve a vacsorát) hogy Berlinben nem ilyen lesz. Amikor elfogyasztottuk - ma nem felejtettem el a desszertet, ami pudink volt, sőt, kétszer repetáztam - akkor volt még egy kis időnk, a magyar nevű (Luca) horvát lánnyal elugrottunk a Mekibe egy kávéért, mert az sajna nem volt az ebédhez. Szóval megvolt a meki itt is. Ja igen, Meki: a pályaudvar épületében van, ami hihetetlenül szép. Feltétlenül fogok rá szánni egy-két percet, hogy lefotózzam. Az egyik legszebb pályaudvar, amit valaha láttam, kicsit templomos beütése van (mit várunk a lengyelektől?:), de akkor is, nagyon tuti.

Ezután városnéző sétán indultunk a folyóhoz, ahol folyami hajókázás következett. (a várost elvileg holnap megnézzük rendesebben, szóval erről a sétáról most nem nagyon akarok írni, meg nem is tudnék mit asszem). Tehát hajózás. Nagyon vártam, mert reméltem, hogy kimegyünk a tengerre is, de sajnos nem, csak a folyón mentünk végig, Westerplattéig, ahol kirobbant a második világháború. A hajózás persze azért jó volt, a széltől féltem, de nem is mentünk gyorsan és nem is volt vészes. A kikötőben óriási daruk és még hatalmasabb hajók voltak, szóval abszolút fantasztikus volt ebből a szempontból megfelelt az előzetes elképzeléseimnek. Nagyon halványan élnek bennem az Amszerdami emlékek (kb. 6 éves voltam) olyasmi ez a kikötő is, bár az kétségkívül sokkal nagyobb. Szóval Westerplattén, ami egy félsziget, sétáltunk, és egy idegenvezető elmesélte az egész háborús történetet meg megmutatta a megmaradt emlékeket a félszigeten. Mindez nem minden persze, mert a félsziget túloldalán megnézhettük a tengert, sőt, bele is mentem természetesen, vagyis csak a kezemet akartam belemeríteni, de egy nagy hullám jött éppen, szóval a cipőm is kellemesen tengervizes lett. Állítólag nyáron nagyon jó fürödni ebben a tengerben, mert kellemes és nem túl sós. :) Egyszer majd kipróbálom. Ja, igen, Szandra, kaptunk egy meghívást Varsóba. Van itt egy férfi, Andreas, aki német, de Lengyelországban él, és az ottani Goethe intézetben tanít. És szívesen lát minket egy varsói kirándulásra. Szóval valamikor idén, még visszajövök! :)

A westerplattén még ettem egy hamburgert is, ami tipikus kelet-európai vagy mondhatom úgy is, magyaros hamburger volt: káposztával!

Busszal jöttünk vissza a városba, átjöttünk egy gyönyörűszép és nagy hídon, majd fél órát rostokoltunk a dugóban, míg végül kiértünk a kikötőbe (kábé vissza, mert közvetlenül a szállodánk mellett van) ahol a következő program egy graffiti workshop volt. Egy prezentációt néztünk végig híres lengyel és nemzetközi utcai rajzokról, majd mindenki kapott egy nagy fehér táblát és csoportokban alkotni kellett rá valamit... hát, nem volt egy nagy durranás, bár szép földgömbünk volt, az biztos. Aztán vacsora, ugyanott, állófogadás ahogy eddig, de eddig ez volt a legjobb. Sült kolbászt ettem kenyérrel, mustárral, salátával, aztán desszertnek fánkot és egy negyed sajtot sütit. Hihetetlen jó volt! Meg kávé. :)

Visszafele jövet iszonyatosan eláztunk és majdnem eltévedtünk a sötétben a kikötőben, de aztán kitaláltunk szerencsére. :) Többen már hamarabb visszaértek, így a társalgó teljesen tele volt. Fenn kipróbáltam a gépemet, de ott nincsen wifi, csak itt lenn, a router közelében.

Egy kellemes beszélgetős parti alakult a szlovákoknál, szóval egy kisebb társaságban töltöttem az estét, olyan kábé éjfélig, aztán lejöttem ide netezni meg megírni ezt a blogot. 

A két török srác (Emre és Deniz), többnyire a horvát lány (Luca), egy török lány, aki szervező Berlinből és akinek a nevét nem nagyon bírom megjegyezni (ezek a fránya nevek!) meg a szlovákok és két lengyel. Mindenféléről beszélgettünk, a többi emberről, zenéről, nyelvekről, politikáról, a kommunizmusról (hogy egy kicsit a konferenciánál maradjunk) meg még ki tudja miről. Tanulom a szlovák meg a török nyelvet.:D 

Sajnos az utolsó néhány sort újra kellett írnom, mert rosszul másoltam ki és sikerült kitörölnöm, így nem tudom visszaadni mégegyszer amit egyszer már leírta, elnézést ezért mindenkitől, az jobb volt, én már csak tudom. Most vége.