Aztán hamar eljött a reggel 7 és Varsóba (Warszawa) érkeztünk. Iszonyat jó a központi (Warszawa-Centralna) pályaudvar: a föld alatt van, olyan, mint egy nagy metróállomás, kábé szorozd meg a tíz évvel ezelőtti stadionok állomást néggyel. Egész Lengyelországra (najó, arra a részére amit eddig láttam belőle) jellemző ez, nekem legalábbis egy kicsit olyan, mintha el lennének maradva. Mármint nem technikailag, mert volt pl. itt Flirt motorvonat is, meg persze régi Elektricska is. Leírom amit érzek kábé: jobban hasonlít a Balkánra, mint Nyugat-Európára, persze Magyarországhoz képest. No, mit is láttam eddig?

A Centralnaról a vonat a végállomására Wyshdoniára ment (ne legyek lengyel, ha le tudom helyesen írni:) ez pedig egy kábé Kelenföld szintű pályaudvar (ugye, T-10 legalább). Vettem egy kávét, körülnéztem a csarnokban, aztán visszajöttem a vágányokhoz és leültem egy padra, nézni a vonatokat. Elég jó kis forgalom volt, de semmi különösen extrát nem láttam, erre tehervonat nem járt.

Egy aranyos szöszke kisfiú meg az anyukája ültek mellettem a padon miközben Indóházat olvastam, és tök sokszor mosolygott. És meg is jött végül a vonat, egy óra elég hamar elment. Kényelmes normális fülkés IC, ablak melleti helyem van és minden ülés mellett van konnektor, ahogy nem is mondtam, de az éjszakai vonaton is volt. Szóval MÁV-PKPIC 0-1. :)

 

Most itt döcögünk kifelé Warsawa (bocs, de nem írom magyarul, mert Velence egy magyar falu) külvárosában, látnivaló nincs sok érdekes. Basszus, a velem szemben ülő nő legalább 10-15 percig telefonált az induláskor és minden második szava az volt, hogy tak. De komolyan, tak-tak-tak-tak. Ha valaki nem bírja a csendben az óra kattogását, akkor el tudja képzelni, milyen idegesítő lehetett. Meg is fájdult egy kicsit a fejem.  Tak alacsony hangon, tak mély hangon, tak magas hangon és tak-tak-tak-tak, 15 percen keresztül. El tudjátok képzelni? Egyébként mit jelenthet? Jó? Rendben? Az a dobzse, elvileg.  Közben egy jó élmény. Jött egy hölgy, büféskocsi, vizet, kávét kínált. Kértem egy kávét tejszínnel, meg még egy tejszínt meg még egyet... készíteném a pénzem, fizetnék, de kiderül, hogy ingyenes. Mellettem ülő srác (az első lengyel fél nap alatt aki tud angolul!) mondja, hogy ingyen van. Kicsit ciki, akkor nem kértem volna ennyi tejszínt. Mindegy. Tegnapi Mekis kávémból is úgy lett Latte szandrával, hogy megkínáltam (a kávét, nem az asszonyt) hat tejszínnel. A Nescafé örök. Imádom. Még öt óra Gdanskig, remélem minden rendben lesz. Most játszom egy kicsit megint.

Néhány órával később, azon tanakodom, hogy vajon hol is kell leszállni Gdanskban, hogy elég-e a horvát/szláv nyelvtudásom ahhoz, hogy Gdansk Gl.-t helyesen fordítsam főpályaudvarnak, mint Glavni Kolodvor, legalábbis horvátul így van. Túl sok hasonlóság nincs a két nyelv között, de azért ennyi csak-csak.

Ittam még az előbb még egy kávét, azért már fizetni kellett, 4 PLN (gy.k. zloty), reggel az állomáson pedig 6-ot fizettem a kávé+víz kombóért, tehát a mai 40-emből eddig 10-et sikerült elkölteni. Ja most mondja valaki, hogy nem részletes a blogom. :)

Egyébként a 3 kávé ellenére egy kicsit fáradt is vagyok, olyan érzésem van, mintha már este lenne, pedig ez az egész akció itt ma reggel és délelőtt történt eddig, illetve most van kora délután, helyi idő szerint 14 óra kb. Ami azt jelenti, hogy 45 perc menetrend szerint az érkezésig és már 17 órája úton vagyok. Lehet, hogy ezért a fáradtság?:)

Beraktam újra a Hegylakós hátteremet, de ha innen hazamegyek, akkor végre csinálunk Szandrával egy jó közös képet és akkor az lesz. Meg úgy egyébként is, kicsit rakosgatom a képeimet, ha a múltkor már úgyis belejöttem egy kicsit.:)

Képrakosgatás közben majdnem rajtamaradtam a vonaton, mert 10 perccel korábban ért ide, mint a menetrendben volt. De azért leszálltam időben. :)

Anyámmal beszéltem az állomáson - vagy leszállás előtt, mindegy - aki felvilágosított, hogy otthon is annyi az idő, mint itt, szóval mégsincs időeltolódás, ezt elnéztem valahol.:D

No, nembaj, akkor csak 17 óra volt az út.

 

Ezeket a sorokat egyébként éjfél körül írom, lefekvés előtt. Azt hiszem, fogok tudni aludni, csak legyen kényelmes az ágy, ezt még nem teszteltem igazán.

Szóval egy kicsit tartottam a vonatról leszállás után, hogy hogyan találom meg az embereket, akiket keresnem kell, de aztán elég egyértelmű volt, ott állt három srác. Mindenki tud angolul szerencsére. Aztán jött három lány is, meg beesett egy lengyel srác, aki résztvevő. Onnan a szállodához sétáltunk, nincs túl messze az állomástól. Itt volt egy óra szabadidő, aztán mentünk a megnyitóra. A szállodában és a megnyitón meg mindenfelé sok érdekes embert ismertem meg. Vannak itt törökök, egy horvát lány - akivel Zágrábról meg Budapestről jól el lehet beszélgetni, csak egy kicsit flúgos - szlovákok, sok-sok német meg lengyel, most már amerikaiak és olaszok is. Egy srác Belaruszból mielőtt kihagyom (ja igen, gy.k. Fehérorszország) és még biztos nem sikerült felsorolni mindenkit. Ja igen, a svédek, akik közül, hát hogy is mondjam, nem mindenki az a tipikus svéd, inkább Ibrahimovic félék. :)

Szóval megnyitó, sok-sok rizsával, ezeket skip. Néha egy kicsit éreztem magam úgy, hogy egyedül vagyok, de aztán mindig találtam embereket akikkel lehetett beszélgetni és velem is beszélgettek szivesen, és az angol sem megy rosszul. Az vicces, amikor néha benne marad 1-1 magyar szó az angol mondataimban, de igyekszem odafigyelni. mondjuk a magyar írás most nem segít, de olyan gonosz nem leszek veletek, hogy angolul írjak blogot, najó valószínűleg nem is tudnék, viszont akkor lesz jó az angolom, ha fejben már nem kell lefordítanom a mondatokat, hanem angolul fogom őket kigondolni. Csak aztán otthon kell majd visszaszokni arra, hogy nem fordítani kell az angol gondolataimat magyar megszólalásra, hanem simán megszólalni magyarul, nagy eséllyel meg fogják érteni.

A megnyitó után volt tánc (:D), meg zenehallgatás, ja meg igen, ki ne hagyjam, reneszánsz fúvósokon játszottak lengyel iskolások, korhű ruhában. Nem vagyok oda az ilyesmi zenéért, de ez hihetetlen élményt adott, nagyon-nagyon szép volt.