Utazásaim

Ezen a reggelen is teljesen oké volt a reggeliidő és így a kelés szükséges időpontja is, majd utána munkacsoportokban (workshop) volt program a szállodában, 3-4 különféle témából lehetett választani. Engem egy érdekelt igazán, ami magyarul a résztvételi lehetőségek a demokráciában címet viselte, bár végül nem teljesen arról szólt, de nem volt rossz. Prezentáció, kvíz, plakátkészítés a demokráciáról. A "kemény" munka után ebéd volt, a szállodában, ahogy az előző napi vacsora is, amit elfelejtettem említeni. Szóval vacsora Berlinben a Francia intézetben. Kábé, köze nem volt a német konyhához, sokkal inkább francia volt, és nem volt olyan bőséges és nem volt olyan választék, mint Gdanskban. Kajában egyértelműen a lengyelek nyernek... nem csodálkozom, mert Közép-Európa:)

Ebéd után én megléptek a délutáni munkacsoportról, mert sokkal inkább várost akartam nézni, mint ücsörögni a szállodában, amikor még sosem voltam Berlinben. No meg a témák sem érdekeltek annyira, bár azt mondják, hogy nem volt olyan rossz, mint amilyennek tűnt. A városnézés ismét kiscsoportban sikerült: egy német lány, egy pár, meg én. Na, a lány elég hamar lelépett, mert valami Berlini ismerősökkel találkozott, szóval megint harmadikként maradtam egy párral. No, mindegy. Bemetróztunk a belvárosba, aztán sétáltunk, elsétáltunk a Brandenburgi kapuig, (amit meg akartunk nézni és így meg is néztünk) aztán a Bundestaghoz és a Reichstaghoz (ahova be akartunk menni, de nem lehet, csak előzetes bejelentkezéssel), ami igen jól néz ki a hatalmas üvegkupolával, és mellette pedig nagyon szép új épületek vannak. A falán pedig egy emléktábla németül és magyarul (talán ez volt az első magyar szöveg, amivel kinn találkoztam:) a '89-es határnyitásról, illetve annak a német egyesítésre gyakorolt hatásáról. Aztán, mivel esett (bár annyira hideg még nem volt) kerestünk egy kávézót (végül egy Haagen-Däzs fagyizóban ültünk le egy saroknyira a Brandenburgi kaputól) és megittünk egy kávét. Itt szétváltak útjaink, mert ők shoppingolni akartak, én pedig továbbra is várost nézni. Az utam az Alexanderplaztra vezetett (S-Bahnnal persze), ahol a TV-torony is van. Körülnéztem az állomáson és vettem egy kis minimális szuvenírt, majd megnéztem a tornyot, hogyan is lehet felmenni. 10€ a belépő, és lehet, hogy az én hibám, vagy sem, nem tudom, de nagyon kevés pénzt hoztam Berlinbe. Egészenpontosan ugyanannyit, mint Gdanskba. Amikor ott voltam, sejtettem már, hogy gond lesz, mert a Lengyelországba szánt pénzem pont elég volt, és ez előrevetítette, hogy Berlinben nem biztos, hogy elég lesz. Szóval a végén már eléggé spóroltam. De vissza a toronyra. 10€ kábé a hátralévő pénzem fele volt, annyi, amennyit egy napra hoztam összesen. (szegény magyar gyerek) Egyedül semmiképpen nem akartam felmenni, ezért elhatároztam, hogy másnap keresek valakit, akivel felmehetek együtt, hogy ne kelljen megint egyedül lennem. Kihúztam hát a toronyból, és irány az S-Bahn majd rövid vonatozás után a Hauptbanhof (főpályaudvar). 2008-ban épült, és az idegenvezetőnk szerint (ld. később) ez az a hely, ahol a vonatok Moszkvából Párizsba és Londonból Isztanbulba keresztezik egymást. 5 emeleten 16 vágány különböző irányokba, egészen hihetetlen. :) Nemsokára aztán indulnom kellett a találkozási pontra. A vezető mondta, hogy ez a hely a Warszawa Straße, amit könnyű lesz megjegyezni, hiszen Lengyelországból jöttünk, és annak a fővárosa. Az S-Bahnozás közben már próbáltam megkeresni, hol is van ez a Warszawa Straße, de nem igazán találtam meg. A saját metrótérképem elég kicsi, ezért lementem a metróba és megálltam egy nagyobb térkép előtt. Nézegettem, de Warszawa Straße sehol. Aztán nekiálltam vonalról vonalra, állomásról állomásra végignézni Berlint, hogy hol is van ez az utca és metrómegálló. 

U1: Warschauer Straße - Uhlandstraße

U2: Pankow - Ruhleben

U3: Nollendorfplatz - Krumme Lanke

U4: Nollendorfplatz - Innsbrucker platz

U5: Hönow - Alexanderplatz

U55: Hauptbanhof - Brandenburger Tor

U6: Alt-Tegel - Alt-Mariendorf

U7: Rathaus Spandau - Rudow

U8: Wittenau - Hermanstraße

U9: Osloer Straße - Rathaus Steglitz

Aki egy kicsit is tud németül, annak feltűnhet, hogy a kilenc vonal kb. 180 állomása közül az első a Warszawa Straße, csak németül van. Szóval, én a nagy közlekedésfan elvesztem egy kicsit, de aztán egy rövid telefonos segítség után kiderült, hogy hol is van ez a Warszawa straße, nem túl messze tőlem. Vicces volt, mert ugyanazzal az S-Bahnnal értem oda, mint még néhányan a csoportból, csak nem egy helyen voltunk a vonaton. (most a vonatról írom ezt a bejegyzést hatafelé, és éppen Dresdában vagyunk. :) Drezda, főpályaudvar, ahol eddigi két utitársamból az egyik leszállt, és így az asztalt megörököltem én. Egy kicsit kényelmesebb így. Asztal, szék, áram, és minden ami egy magamfajta utazónak kell. Azt hiszem, hogy a blogírás befejeztével Heroesozni fogok egy kicsit, csak pihenésképpen. Tehát, Warschaur Straße és utána egy rövid villamosozás, majd egy hosszabb gyaloglás a villamosozás folytatása helyett az étteremig, ahol kajáltunk. Tészta és csirkehús, meg saláta... elég érdekes volt, de azt mondjuk nem mondnám, hogy igazi német kaja. Basszus, négy napot voltam Berlinben és nem ettem egy rendes sült kolbászt, vagy valami hasonlót! Na mindegy. Francia hülyék, hülye franciák. Ez a Drezdai főpályaudvar egyábként irtó jól néz ki, kár hogy nincs időm itt leszállni és fotózni, meg a csomagom is túl nagy egy kissé. :D

Na, vissza az időben! Vacsora után buszos városnézésre indultunk Berlin by Night címmel (Berlin éjszaka). Ez volt az egyik kedvesebb program számomra, nagyon jó volt, a busz nagyon kényelmes volt és nagyon jó volt az idegenvezetés is egy csomó hasznos és haszontalan információval. Lényegében mindent láttunk, amit látni lehetett, de hadd ne soroljam fel. Egyszer gyere el velem Berlinbe és meglátod te is. :D

A városnézés után következett a partizás, ami azt jelentette, hogy a Berlinben élő török lány (aki a szervezésben vett részt) vezetésével bementünk a belvárosba egy szórakozóhelyre, aminek Tahales a neve, egy kicsit talán hasonlít a pesti Zöld Pardonhoz, ha az mond valakinek valamit, de sajnos én ehhez már túl öreg vagyok. Denizék számára a Gdanski étterem volt kényelmetlen egy kicsit, nekem ez a hely, és az ottani volt sokkal jobb. Szóval, öreg vagyok. :D