Eljött ez is végre. A hét második felében már elég komoly lázban égtem az utazás miatt. Az az igazság, hogy majdnem mindig így utazom, és szinte mindig az ilyen utazások a legjobbak. Gondoljunk csak San Marinora. Fel sem akartam venni apámat, mert döglődtem Aldusnál egy átFM-ezett éjszaka után, aztán 8-kor már vele a kocsiban és másnap hajnalban Veneziában voltunk már. És milyen csodálatos volt az az út.
Na szóval most itt vagyok. Előttem Szandra sírós arca, ahogy búcsúztunk. Nagyon szeretem őt. Metropol EN Varsóig. igen, ez a vonat. Egy hatszemélyes szűk hálófülke, hat emberrel, lehajtott ágyakkal. Enyém az alsó, ami egyértelműen a legjobb, de akkor is kényelmetlen, hogy nem tudok leülni. Szóval most hason fekve gépelek. A japán, dél-koreai, kínai csaj meg bámul mögöttem. Elég sok a lengyel a vonaton, a másik három utitársam is az, de egy japán, dél-koreai, kínai párral is együtt utazom. Egyszer Nové Zámky (gyk. Érsekújvár) felé utazva Hongkongiakkal beszélgettem... igaz, ezek nem olyan beszédesek. Elvileg tudnak angolul, de a pasi már fekszik, a csajjal pedig egy egyszerű kérdéssel (Did you enjoy Budapest?) megpróbáltam beszélgetésbe elegyedni, de nem sikerült, nem igazán értette amit mondok... Azt hiszem baj van. Nem működik a modemem. Már az is furcsa volt, hogy amikor bedugtam, nem indította el magától a programot, de aztán elindítottam kézzel a programot és még mindig semmi. Aztán átdugtam másik USB-be és még mindig semmi. Gáz. Még mindig nem megy, úgyhogy most mentünk és újraindítás.
Aztán sikerült. Szóval neteztem amíg a határra nem értem, de ez elég hamar eljött. Elvileg az utolsó bájtjait a pannonos térerőnek valahol Stúrovó (Gy.k. Párkány) fogtam, de ebben még nem vagyok biztos.
Szandrával is beszéltem többször, szegénynek fogorvoshoz kellett mennie éjszaka. Nem lehetett nagy élmény:( Innen is jobbulást kívánok neked, Kedvesem!
Aztán, amikor már más dolgom nem volt, és netezni sem tudtam nekiálltam Heroesozni egy kicsit, amire amióta az öcsémmel játszottunk többször mostanában már készültem egy ideje, végül most jött össze. Bratislava, Kúty, Breclav... azt hiszem odáig játszottam és még onnan egy kicsit. Valahol nyertünk egy órát, mert annyival visszaállt a telefonom az éjszaka. Szóval játék után alvás. Kicsit aggasztó volt úgy aludni, hogy a gépet magamhoz szorítottam, de mást nem tudtam tenni. Nem is volt igazából lopásveszély, de nem hiszem, hogy nyugodtan tudtam volna úgy aludni, hogyha nem fogom magamhoz.
Utolsó kommentek