A családnak általában meg szoktam hagyni, hogy ha van valamilyen program, akkor azt legalább 3 héttel előre jelentsék be, mert különben egyáltalán nem biztos, hogy ráérek és elmegyek. Persze, amikor a saját programomról, utazásaimról van szó, akkor pedig elég spontán szoktam lenni - Ácsra indultam ... és Prágában kötöttem ki másfél nappal később -, de most fordult a helyzet.
Apám keltett ennek a hétvégének a péntek reggelén, hogy mit csinálok a hétvégén. Rövid eszmélés és gondolkodás után mondtam, semmit, ő meg mondta, hogy Debrecenbe megyünk, megyek-e. Átgondoltam a lehetőségeket és igent mondtam.
Szal spontán családi Debrecenezés. Feljegyeztem még magamnak, hogy én a Nyugatiban szálltam fel a vonatra - bizonyára el kellett intéznem vmit a városban - ők pedig Ferihegyen, de ez utóbbi nem tudom miért fontos. Talán azért, mert az volt az első Ferihegyes vonatozásunk, akkoriban valamikor nyílt meg Ferihegy vasúti megállóhely?
Debrecenben biztos voltunk a szokásos Élményfürdőben - halálunalmas. Mást erről a hétvégéről megemlíteni nem nagyon tudok.
Kilométer-számláló: Budapest - Debrecen oda-vissza 2*221, azaz 442 km.
Eddig beblogolva: 856 km.
Utolsó kommentek