Reggeli után az Ateneumba mentünk, aminek az utcáját legalább öt percig kerestünk Denisszel a térképen, de sehogy sem sikerült meglelnünk. Este, a buszon megtaláltam, egy nagy sárga (fő)út közvetlenül a hotel mellett. Na ott nem kerestük. Szóval, nem kellett sokat gyalogolni, kábé 10 perc volt, vagy annyi se. 

Itt ismét volt egy filmvetítés, majd három vendég, 3 sztrájkoló a nyolcvanas évek kikötőjéből, akik közül az egyik ma a lengyel szenátus elnöke, a másik egy szejmképviselő, a harmadik pedig még mindig egy kikötő munkás. Ők persze ismerték egymást. A program szerint mi kérdezhettünk tőlük, és erre végül sor is került, de sajnos legalább az idő 75%-ában ők beszéltek, a nagyon fontos ember pedig tényleg nagyon fontosnak gondolta magát. Nekem nem igazán volt kérdésem, "sajnos" túl tájékozott vagyok ehhez. :)

Ezután egy rövid kvízt kellett kitölteni a Gdanskban eltöltött időről, ami elég funny volt, de nem túl nehéz. Az ebéd kövezkezett, amit gyorsan átugrunk, hogy megérkezzünk a szabadidőhöz, amit városnézéssel kívántunk eltölteni. Múzeumba akartunk menni, meg a legnagyobb Gdanski templomot megnézni a Szűz Mária templomot. Ez a világ legnagyobb temploma - ami téglából épült. Tegnap a városnézés során nem volt rá idő, hogy bemenjünk, szóval most néztük meg. Gondolkodom az építészeti stíluson, de sajnos nem tudom. Nem volt túldíszített, szóval biztos nem barokk. Hatalmas, fehér falak és oszlopok, sok képpel és egyébbel ami egy templomban szokásos, de nem volt csicsás. Talán reneszánsz, de nem vagyok benne biztos. Az 1500-as években épült, majd a második világháború pusztítása után újraépítették. Felmentünk a toronyba is, ami egy kellemes mászás volt, 408 lépcsőn keresztül, és csodálatos kilátást vártunk, de sajnos nem volt... A kilátó elég rosszul volt elhelyezve, a torony tetője fölött, és a tetőktől nem lehetett kilátni rendesen, nem lehetett látni az óvárost, csak a külvárosokat, az új városrészeket. A napsütés viszont nagyon kellemes volt odafenn, szóval eltölöttünk egy pár percet, főleg a két lány élvezte a napsugarakat, aki velünk volt, meg pénzt dobáltunk le a tetőre, ahova már nagyon sok pénzt dobtak addig is. Aztán lemásztunk és az utolsó egy óránkban Gdanskban el akartunk menni egy múzeumba. Lehetőség lett volna rá, hogy visszamenjünk ingyen az 'Út a szabadság felé' kiállásra, de mivel ott már voltunk, szerettünk volna mást megnézni. Előző nap a vezetés alkalmával a vezető mondta, hogy az egyik épületben van kínzómúzeum, és a török srácok azt akarták megnézni, meg engem is érdekelt egy kicsit. Oda is mentünk, 5 zlotyi belépő... de kínzásmúzeum sehol, helyette valami borostyánkiállítás. Végigrohantunk az épületen (sok-sok lépcső fel-le) és végül találtuk kínzást bemutató termeket, kábé kettőt amik nagyon vacakok voltak, jobbára csak képekkel. Aztán vééégre, villamosoztunk. Nagy szívfájdalmam, hogy nem tudtam többet villamosozni Gdanskban, de sajnos többre nem volt idő :(

Amikor odaértünk, akkor a fele ember már benn ült a buszokban, ami elég furcsa volt, mert a villamosozás miatt hamarabb értünk vissza, mint kellett volna, mégis foglalt volt már egy csomó hely.

Ezután következett az út, ami rettentő volt, kérlrk, hadd ne írjam le. Nagyjából 9 óra, éjjel 1-re értünk Berlinbe, és a busz nagyon-nagyon kényelmetlen volt. A szobában sajnos itt sincs net, csak a földszinten és a másodikon a társalgóban. A mi szobánk a negyediken van. Most megyek aludni, és sajnálom ezeket a kifejezetten rövid és vacak bejegyzéseket, de most összességében csak ennyire futotta, de legalább utolértem magam. Köszi mindenkinek az olvasást és a leendő kommenteket!