Utazásaim

Ez volt az első nap Berlinben, és sajnos csak most, a hazafele úton írom meg a bejegyzéseket, szóval nem lesz olyan egyszerű. Itt egy kicsit később volt reggeli és ezért később kellett csak kelni, és ez igaz volt a következő napra is, de nem az utolsó kettőre, pedig talán pont akkor kellett volna több idő aludni, mert a hétvége volt a "bulizósabb" (csak nem annyira nekem).

A program egy metrózással kezdődött (ezekről a metrózásokról még hallani fogtok:), a belvárosba mentünk a Berlini parlamenthez. Ez nem a Bundestag, hanem Berlin tartományi parlamentje. Előtte visszafele (mert a kijáraton mentünk be) néztünk meg egy a nácik borzalmairól szóló kiállítást, mert volt egy fél óránk  a parlamenti idegenvezetés előtt. Ja igen, és láttuk a falat. :D Mármint, ezen a helyen őriztek meg egy nagyobb darabot belőle. Most mit mondjak? Megnézi az ember, öt perc, de annál többet nem tud vele mit kezdeni. Azért jó, hogy elmondhatom, hogy már itt is voltam. :) (lehet, hogy fogok írni egy listát azokról az országokról, ahol már voltam, meg azokról, ahova feltétlenül menni akarok, vagy, jobb esetben, menni fogok.:)

Tehát a parlament: egy 20 perces videó és egy 30 perces idegenvezetés zajlott odabenn, majd meghívtak két képviselőt a parlamentben dolgozók közül, akikkel egy beszélgetést szerveztek. Két fiatal volt, egy hölgy a zöldektől és egy fickó (bocs, ez most direkt) a CDU-ból. Azzal indult a beszélgetés, hogy a vezetőnk, Günther úgy mutatta be, mint konvervatív. A figura meg visszaválaszolt, hogyha a Kereszténydemokrata unióra gondolt, akkor igen. Én meg Deniznek (török srác, akivel egészen összebarátkoztunk) mellettem: na igen, tipikus konzervatív. Általában nem kedvelem sem a zöldeket, sem a konzerveket (bocs úrja), de a zöldektől jött hölgyben kellemesen kellett csalódnom. Értelmesen beszélt, egészen jó elképzelései és meglátásai voltak. Aztán (szerencsére) ennek is vége lett, és jött a beígért ebéd a parlamentben. A 8 nap legrosszabb ebédjét sikerült elkövetni, azt ígérték, hogy ez az a hely lesz, ahol a képviselők is esznek, és hát ezt elég nehéz elhinni, mert eléggé menzajellege volt, és kevés volt és vacak. Azt hiszem aztán ezen a napon ettem a mekiben (igen, mindjárt oda is jutunk), amin így utólag visszagondolva, nem csodálkozom. A parlament után a City Game-nek elkeresztelt valami következett. Csoportokba osztva kaptunk 4 fotót, amit meg kellett keresni a városban, és az alattuk szereplő 1-2 kérdésre válaszolni. Néha (vagyis inkább folyamatosan) volt némi gondom azzal, hogy kicsit elveszettnek éreztem a csoportot és magamat, de a négy helyünket elég hamar megtaláltuk és közben azért nevettük is egy párat, meg csináltunk jó kis fotókat. :) (Mighty Martin-ról például, majd elkérem azt a képet)

Ezután szabad program volt, de a kis csoportunk nagy többsége eléggé fázott, úgyhogy ők visszamentek a szállodába. Én nem fáztam, pedig jópáran kérdezték a hét alatt, hogy nincs-e kabátom, én meg mondtam, hogy de, Pesten, mert amikor még elindultam nyár volt és nem terveztem kabátot hozni. Nem is volt rá szükségem. A leghidegebb éjszakán, amikor kinn voltunk a városban (mindjárt elmesélem) akkor két pulcsit vettem fel és az kábé jó volt.

Tehát városnézés hármasban: Martin, Maciejka meg én. Na ez a tipikus hármas, egy pár, meg én. Körülnéztünk egy plázában, tiszta árkád:) Talán azért, mert Arkaden volt a neve? :D

Ők bélyeget meg rendes képeslapokat, én pedig valami ehető kaját kerestem. Amikor megleltük a mekit, ők továbbmentek ketten, én meg leültem enni egy jót. kb. 5,5 € volt a nagy Big Mac menü, de ez volt az egyetlen gyorséttermi kajálásom a 8 nap alatt. Egy tíz perc után jöttek is, mert mennünk kellett vissza a szállodába, valami programra. Meg kellene néznem a programfüzetünkben, mert most nem tudom megmondani, mi volt aznap este. Kizárásos alapon kiderítettem (felírtam a következő napok programját, és ez alapján könnyen eldőlt), hogy a mozizás volt akkor. A szálloda ahol voltunk a francia intézet így egyben francia kulturális központ és mozi is. Szóval, a mozijukat használtuk, és a 'Mások élete' című filmet néztük meg (Lives of the others), ha nem tévedek, és nem tudom, hogy magyarul hogyan hívják ha hívják valahogy. Ez egy a 2000-es évek második felében készült film, ami a Stasi hatását mutatja be az emberek életére. Nagyon megható és nagyon érdekes volt, így aki szeretné, nézze meg, tiszta szívből tudom ajánlani. A német csoport egyik tanárának a bátyja is játszott a filmben, és a vetítés után ő volt a meghívott vendég és vele beszélgettünk demokráciáról, színházról, filmekről, színészekről.