Utazásaim

A rémes, rettenetes buszúton írom ezta bejegyzést a tegnapi napról, aztán a máról. Remélem, hamar el fogjátok tudni olvasni, de egyelőre nem tudom, hogyan lesz wifi a berlini szállodában. French hotel (Francia szálló) Berlinben, hát nem vicces. Kíváncsi vagyok, jobb minőséget várok, mint Gdanskban, pedig ott sem volt rossz. A reggeliről egy kicsit elkéstem, legalábbis nem volt rá túl sok időm, de azért sikerült rendesen bekajálnom. Aztán a szokásos séta, és a városházán volt ismét a program. Két utazó tartott nekünk előadást, (két név ide), akik sarkutazásokat, különleges kihívásokat teljesítettek. Arról próbáltak magyarázni, hogy legyenek céljaink, és soha ne adjuk fel az értük való küzdést. És a 18 évesen elhatározott álmot 41 évesen sikerült is teljesíteni. Egyetlen aggodalmam van ezekkel a sarkutazásokkal kapcsolatban: azon kívül, hogy önkifejezések, önbeteljesítések, nem látom túl sok céljukat. Szóval egy kutatóexpedíció vagy valami, az igen oké, na de ők olyanokat értek el, hogy pl. az első ember aki egy évben járt az északi és a déli sarkon is... érdekes. Honnan van rá ennyi pénze és ideje? Na mindegy. Nem volt igazán unalmas az előadás, de nagyon fárasztó volt, mert a teremben nagyon sokan ültünk és a levegő nagyon hamar elfogyott. Odakinn a folyosón egészen jó volt, legalább kétszer kimentem közben. Persze, kávét nem lehetett inni az épületben sehol... de milyen városháza az, ahol nincsen egy büfé, vagy legalább egy kávémasina?

Ezután a program után szabadidő volt, amiben azért ittunk egy kávét, és sétáltunk a belvárosban, meg vettünk szuvenírt. :) Az ebéd következett, ami végre nem állófogadás volt, hanem rendes éttermi ebéd, ugyanúgy ahogy aztán vacsora, majd a mai ebéd is, ugyanabban az étteremben. Hihetetlen jól főznek és bőven volt miből választani, mindig bőségesen jól lehetett lakni. Egy dolgot nem tudtam kipróbálni az ittartózkodásunk alatt, egy tésztaszerű, töltött kaját, amit általában desszertként szolgáltak fel, na az mindig hamarabb elfogyott, mint hogy én a főfogásokat befejeztem volna.:D

Ebéd után vezetett városnézés volt, amit nagyon élveztem, sokat voltunk a szolidaritás emlékműnél (három kereszt, 42 méter magasak egymás mellett felállítva, és egy-egy horgonnyal mindegyik, azon a téren, ahol a Szolidaritás legfontosabb eseményei történtek, Lech Walesa beszéde, stb. Voltunk aztán a kiállításon, mely magyarul az 'Út a szabadság felé' címet viseli. Egy kicsit bemutatta az életet a kommunizmus alatt Lengyelországban, aztán pedig végigvezetett minket a Szolidaritás történetén és az ellenzéki eseményeken, kitérve a többi közép-európai vonatkozásra is. Nagyon jó volt, de eléggé rohantunk, ezért nem tudtam mindent végigolvasni. Szerettem is volna visszamenni másnap, de ez végül sajnos nem sikerült. A következő bejegyzésben ezt is kitárgyaljuk. :)

A városnézés után egy Ifjúsági Fórumra voltunk hivatalosak, vagyis annak zárására... hát, vannak vele némi fenntartásaim. A programunk szerint ez egy lehetőség lett volna valamilyen fiatal képviselőkkel való vitára... ennek ellenére teljesen más volt. Egy (elég nagy) hangversenyteremben került megrendezésre, ahol minket és a többi résztvevőt (egy kb. 750 fős csarnokban 3-400-an lehettünk) leültettek, középen pedig padok voltak a résztvevőknek. A fórum előtt különböző munkacsoportokban a részt vevő fiatal "képviselők" (kábé 12-16 éves gyerekek lehetettek) már megvitattak egy csomó mindent, viszont a munkacsoportok álláspontját nem a fiatalok, hanem egy-egy kijelölt vezető felnőtt mesélte el. Az egész egy kicsit túl hivatalos, öltönyös móka volt, ami egy direkt politikai rendezvényen jó lehet, és bár én azon keresztül kaptam a meghívót, ez valójában egy totálisan NGO szervezte rendezvény, nagyon-nagyon kevés napi politikai vonatkozással. Szerencsére a legtöbb szervező, felnőtt baloldali beállítottságú. Volt azért ennek a rendezvénynek egy jó ponta is. Az egész előtt levetítettek egy filmet a szolidaritásról és Lech Walesáról, majd ő maga is megjelent a fórumon. Ezután adták elő a vezetők az ifjúsági konferencia eredményét, majd meghallgattuk Walesa beszédét. Ez igen jó volt, sőt, nagyon jó, rám nagy hatással volt, eleve csalódott voltam, és az nagyobb feldobott. Pontosan nem tudom visszaadni, de egy dolgot szeretnék kiemelni. Globális faluként nevezte a földet, amivel nem tudnék jobban egyetérteni. A Föld jelenleg olyan, mint egy falu. Pillanatok alatt beszélgethetsz akárkivel, néhány óra, nap alatt találkozhatsz bárkivel, bárhol a világon, és ez szerintem a hátrányai mellett hihetetlenül jó. Ezért kell küzdenünk az emberi jogokért, amiről a következő előadók is szóltak, máris mesélem, csak még egy mondat Walesáról. Én is úgy gondolom, ahogy mondta, Európa és a világ jövője azon múlik, hogy helyesen el tudjuk-e dönteni, hogy mely döntéseknek kell megszületniük globálisan (erősebb UN-t szeretnénk), mely döntéseknek kell megszületniük kontinentális szinten (erősebb EU, Ázsiai Uniót akarunk), országos szinten (gyengébb nemzetállamokat akarunk) és regionális szinten (erősebb régiókat akarunk). Walesa sajnos eléggé sietős volt, néhány perccel a beszéde után távozott is. A szó aztán három hölgyhöz került, akik az iráni emberi jogi helyzetről tartottak előadást (mindhárman irániak). Ez szerintem nagyon jó volt, nekem, akit érdekel Irán, és az emberi jogi helyzet a világban úgy általában, érthető volt, de szerintem a fiatalabbaknak és azoknak, akik azt sem tudják, hogy eszik-e vagy isszák a teokráciát, ami az iráni politikai rendszer, nehezen érthető és felfogható és elég távoli volt. Aztán szerencsére vége lett, és vacsoraidő következett, csakhogy a filharmónia épületétől az étterem egy kb. 30 perces sétára volt... kinn pedig legfeljebb 10 fok lehetett, szóval néhányan eléggé fáztak, én csak egy kicsit szerencsére. Vacsora után elhatároztuk, hogy egy kicsit kimozdulunk éjszakára, és ehhez próbáltunk egy jó sörözőt keríteni, ami elég nehezen ment, mert vagy drága volt, vagy messze volt, vagy amikor már odamentünk, túl zajos volt és túl hangos volt zene és nem volt hely. Csupán néhány probléma, nem? Aztán egy szomszédos étterem-bárba ültünk be, ami nekem teljesen megfelelt, bár a török srácok nem élvezték annyira, de szerintem a társaságnak nagyátlagban jó volt. Arra panaszkodott ma Denis, hogy ez egy túl feszes, középkorúaknak való hely volt. Én mondtam, igen, dehát velünk volt Günther (aki az egyik főszervező Berlinből) és Andreas, aki pedig némettanár Warszava-ban a Goethe Institutban, és akivel nagyon jó viszonyba kerültem. Ő hívott meg minket Warszavába, amivel feltétlenül szeretnék élni. Sokat és jót beszélgettünk, ettem egy almás pitét fagyival, ami tök jó volt. :)